Mosdósért Egyesület 

 Mosdósi szanatórium röplabda csapata, akik megyei I.-ben is játszottak (Bechli József képe)

Képen: Attila Szalkay, dr. Csordás Zoltán, dr. Fejes Árpád, Bechli József, Bogdán László, Orosz Ferenc, Juhász Gyula

 Dr. Gyurkovits Kálmán (Kerkafő, 1945.április 5.) csecsemő és gyermekgyógyász, klinikai farmakológus, gyermektűdőgyógyász, gasztróenterológus és gyermekrehabilitációs szakorvos az orvostudományok kandidátusa. Iskoláit Szegeden végezte, ugyanott a Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Egyetemen szerezte általános orvosi diplomáját 1969-ben. 1973-tól tudományos munkatársa, 1977-től ugyanott a Klinikai Farmakológiai Kutatócsoport vezetője, 1990-től címzetes, később pedig habilitált egyetemi tanára, 1992-től a Mosdósi Kórház osztályvezető főorvosa, 1993 – 2006 között igazgatója a Somogy megyei Tüdő és Szívkórháznak. Ezt követően az intézmény Gyermekpulmonológiai és Rehabilitációs részlegének a vezetője. Főleg anyagcsere eredetű csecsemő és gyermekkori tüdőbetegségek klinikai farmakológiai vizsgálatával, légutakra ható szerek kutatásával foglalkozik, regionális gyermekpulmonológiai szakfőorvos. Számos hazai és külföldi társaság tagja.

 2018. február 20-án, életének 94. évében elhunyt dr. Andrásofszky Barna, aki mindenki Barna bácsija volt. Vitathatatlan és tagadhatatlan, hogy több évtizedes vezetői pályafutása a mosdósi kórház fénykorát jelentette (ezzel nem kisebbítem az elődei és utódai érdemeit sem).
Olyan volt, mint egy kedves nagypapa, aki mindenkinek tudta a nevét és akinek mindenkihez volt egy kedves szava.
A munkája volt az élete és az élete volt a munkája. A szani, ahogy mindenki nevezte, nem egy kórház volt a vezetése alatt, hanem egy közösség, ami összekovácsolódott a falubeliek életével is.
Szakmai munkáját többször elismerték, munkája maradandó nyomot hagyott Mosdós életében. Nem lehet egy köszönömmel ezt meghálálni!
Fekete István szavai találóak vele kapcsolatban: "Egy ember addig él, amíg emlékeznek rá." Emlékezzünk rá szeretettel!
Életét néhány éve Bóna Károly foglalta össze:
1924.április 25-én született Szilágynagyfalun. Apja dr. Andrásofszky Ernő körorvos, anyja Kovács Margit tanítónő volt. 1943-ban érettségizett Kolozsvárott, a Református Gimnáziumban. Orvosi diplomáját 1951-ben szerezte meg Budapesten az Eötvös Lóránd Tudományegyetemen. 1951-től 1953–ig a Ságvári Járási Kórház Belgyógyászati Osztályán dolgozott. 1953-tól 1957-ig a Szombathelyi Megyei Kórház
Gyermekosztályán dolgozott. Itt ismerkedett meg későbbi feleségével Papp Szekeres Klárával, akivel 1956-ban kötöttek házasságot. Két leánygyermekük és egy fiúk született. 1955-ben gyermekgyógyász szakvizsgát tett Pécsett. 1957-től 1959-ig a Farkasgyepüi TBC Gyógyintézet adjuntusa volt. 1959-ben tett szakvizsgát gyermekkori gümőkoros betegségekből. 1959-ben tett szakvizsgát gyermekkori gümőkoros betegségekből.
1959. novemberében családjával együtt Mosdósra költözött. Először osztályvezető főorvosként, majd 1963-tól igazgató-főorvosként vezette az Intézetet. Egy fiúgyermekük született.
1957-ben tüdőgyógyászatból szakvizsgát tett. 1982-ben meghalt a felesége. Ezután a munkába temetkezett, még többet dolgozott. Munkájának meg lett az eredménye, az Intézet rohamosan fejlődött. Munkáját több fórumon is elismerték: 1979. Munka Érdemrend arany fokozata, 1981. Bókay Emlékérem, 1992. Korányi Emlékérem, 1998 Mosdós község díszpolgára, 1999. Szilágynagyfalu díszpolgára, 1999. Bathyány-Strattmann díj. Ezeken kívül még számtalan elismerésben részesült.
1992-ben megismerkedett dr. Knoll Ágnes szemész főorvosnővel, és az ismeretségből 1992.október 24-én Martonvásáron házasságkötés lett. Azóta Mosdóson élnek. Mint nagyszülők, nyolc unokának örülhetnek. Dr. Andrásofszky Barna 1994 óta nyugdíjas, de továbbra is tevékenyen részt vesz a közéletben.

Ebben a videóban emlékezünk róla:

https://www.facebook.com/livia.tothnemeszaros.3/videos/4274404712592210?idorvanity=587739311931310

 őrgróf Pallavicini Ede 1845. július 5.-én, Sopronban született annak a Pallavicini családnak a sarjaként, akik első írásos említése 960-ból származik. A család 1360. június 2-án kapott őrgrófi rangot, amelynek magyarországi és ausztriai használatát 1868-ban erősítette meg az uralkodó.
őrgróf Pallavicini Ede tanulmányait Sopronban és Pozsonyban végezte, 1867-1869 között Sopron megye tiszteletbeli aljegyzője.
1869-től a Pénzügyminisztérium kötelékében dolgozott, melyet osztálytanácsosként hagyott el 1880-ban, majd jelentősebb szerephez jutott Magyarország közgazdasági életében. A főrendiházak működésében is aktívan részt vett.
A magyar mezőgazdaság fejlődésének egyik legerősebb mozgatója:
Országos Magyar Gazdasági Egyesület alelnöke 1903-tól
Országos Központi Hitelszövetkezet alelnöke, majd igazgatója
Hangya Szövetkezet elnöke
Magyar Mezőgazdák Szövetkezetének elnöke
Magyar Általános Hitelbank vezérigazgatója 1880-1900 között
Magyarország Középeurópai Közgazdasági Egyesületének és a Gazdák Biztosító Szövetkezetének igazgatósági tagja
Magyar Földhitelintézet felügyelő bizottságának tagja
Ganz társaság elnöke 20 éven át
Fiumei rizshántoló és rizskeményítő részvénytársaság alapítója, majd alelnöke
1873. szeptember 28-án Valpón vette el Majláth Etelkát, Majláth György utolsó országbíró leányát.
Elismerései:
1878-tól császári és királyi kamarás
1884-ben vaskorona rend másodosztályát kapta
1897-től belső titkos tanácsos lett
Országos érdekű tevékenykedése mellett különös szeretettel ragaszkodott Somogy vármegye életéhez és tevékenyen részt is vett benne:
Nagy szerepet vállalt a budapest-pécsi vasútvonal és mellékágai építésében, mely vállalatnak elnöke is volt
Dunántúli Közművelődési Egyesület elnöke volt.
Az első magyar tengeri óriás, a Szent István csatahajó elkészítésének politikai és gazdasági munkájában része volt.
1919. januárjában Fiuméba utazott a családdal, hogy részt vegyen a Szent István csatahajó vízrebocsátásánál. Már elutazásakor köhögött, majd útközben még jobban megfázott. Az ünnepségen még részt vett, de aztán belázasodott és január 19-én este 9 órakor családja körében elhunyt. Gyászolta felesége, Majláth Etelka, fia, Pallavicini György, lányai: Zichy Rafaelné szül. Pallavicini Eduna és Hadik Andrásné szül. Pallavicini Stefánia. Holttestét alpakka koporsóba helyezték, majd még Fiuméban beszentelték, majd Budapestre szállították. Az Örökimádás templomban ravatalozták fel, majd a farkasréti temetőben helyezték nyugalomra. Úgy volt, hogy Mosdóson családi mauzóleumot építenek és itt lesz a végső nyughelyük, de végül az Örökimádás templomban található síremlékük.
Mosdósra egy vadászat során tévedt. Mivel a „jó mosdósi levegő” kigyógyította a tüdőbetegségéből, ezért 1892-ben Mosdóson kastélyt építtetett olasz építészekkel a skót lovagvárak mintájára.
Jelentős szerepük volt a mosdósi templom felújításában, hiszen nekik köszönhetőek a templomban található festmények, melyek Karl André osztrák festő alkotásai. Egyik közülük a Pallavicini családot ábrázolja.
Külön meg kell említeni a templom üvegablakait, melyek híres üvegfestő, Róth Miksa kezének munkái. Róth Miksa olyan épületeknek tervezte az ablakait, mint az Országház vagy a Magyar Nemzeti Bank. Akkoriban még nagyon ritkák voltak az üvegablakok. A középső ablak Urunk mennybemenetelét ábrázolja, melyről a templom a nevét kapta.
1901-ben felesége kisdedóvót alapított Mosdóson. Ennek terveit a híres kaposvári építész, Lamping Ádám készítte el, aki egy hidat is tervezett a Kapos folyó fölé Mosdóson.
Sissy királynő halála után a Kossuth utcában található hársfasorral tisztelegtek emlékének.
1906. augusztusában neki köszönhető a mosdósi telefonközpont létrehozása, melynek két előfizetője volt: Pallavicini Ede és a nagyberki körjegyzőség
Halála után a mosdósi birtokot fia, Pallavicini György vette át, aki inkább intézőjére hagyta az irányítást. Ő építette a családjának az 1920-as évek elején a mai kiskastélyt.
A Nagyatádi-féle birtokreformot Mosdóson is végrehajtották: a vagyonváltság fejében elvett földeket, vitézi telkeket, házhelyeket a Pallavicini és a Festetics birtokból vonták el. A földreform során 336 kh szántást és 7 kh 300 négyszögöl házhelyet osztottak ki. 1920-as években a birtok tovább fogyott. Először újabb házsorokat, utcákat nyitottak az uradalmi terület rovására, majd a birtok túlnyomó része parcellázásra és kisebb-nagyobb telkekben eladásra került. I. Pallavicini György nem a gondos gazda módjával törődött mosdósi birtokával, így többször árverésre kerültek a javai. A kastély eladására 1935-ben került sor, melyet a Somogy Vármegye Törvényhatósága vett meg 100 ezer pengőért. Őrgróf Pallavicini György feleségével és 4 gyermekével Budapestre költözött, a megmaradt pénzen vett budai, Remete út 16.sz alatti villába, mely a család otthona lett 1936-tól 1950-ig. Itt hunyt el Pallavicini György 1946.január 4.-én.
Mikor 1935-ben Pallavicini György eladta a mosdósi birtokot, a Pallaviciniek és Mosdós története kettészakadt, de ne felejsük el, hogy Pallavicini Ede és családja mit tett településünkért! Köszönettel és hálával tartozunk nekik!
Legyünk büszkék a múltunkra és emlékezzünk rá szeretettel!